Tel: 06-70/639-7777

A családállítás vonatkozásában gyakran felmerülő kérdés, hogy segítőként mit kell tudni annak, aki még nem volt ilyen eseményen, de tervezi a részvételt. El szokott hangzani, hogy szükséges e hozzá bármilyen előképzettség, illetve, hogy nem baj-e, ha nem hiszek benne?

Nem baj, nem kell benne hinni! Az én hitem szerint bármilyen módszer rég rossz, hogyha csupán attól működik, hogy hiszünk-e benne vagy sem.

A hit hegyeket mozgat meg

Ettől még igaz a mondás, hogy egy mustármagnyi hit hegyeket képes elmozgatni!

A családállításon való részvételhez elég, ha nyitott szívvel és előítélet mentesen érkezel, a saját, és a mások problémáival kapcsolatosan is.

Nem szükséges hozzá semmilyen előképzettség, semmilyen korábbi tapasztalat.  

A részvétellel automatikusan titoktartást is vállalunk. Ez nem azt jelenti, hogy utána nem mesélheted el a saját élményeidet a párodnak, vagy a legjobb barátnődnek, hanem azt, hogy mindezt név nélkül tedd, a többieket nem „pletykáljuk ki”.

„Honnan tudom majd, mit kell mondani?”

Az állítás kezdetekor bizonyos szerepekre felkérem a résztvevőket. Ők személyesítik meg az állítást kérő családtagjait, hasonlóan, mint egy szerepjátékban. A családállítás vezetőjeként egyszerű kérdéseket teszek fel a mezőben szereplőknek. Ez segít kibontani a történetet.

  • Például, hogy érzed magad most?
  • Milyennek látod a másik szereplőt?
  • Szeretnél-e közelebb menni hozzá?
  • Van-e valamilyen testi érzeted?
  • Miért ilyen pozíciót vettél fel?

Ha semmit nem tudsz mondani, ami nem szokott előfordulni, akkor sem kell aggódnod, ez nagy valószínűséggel nem te vagy, hanem a szerep. Abban az esetben, ha mégis Neked van valamilyen elakadásod, és most neked nem megy, az sem baj! Bár ez tényleg alig-alig fordul elő, mivel aki már eljön segítőnek, abban megvan a szándék, hogy jól csinálja, és ez éppen elég.

Aki már volt nálam állításon, annak talán ismerős az a mondat, hogy „Nem dísznek vagyok itt”, ezt megnyugtatásul szoktam mondani az első állítás előtt. Tudd, ha elakadsz, ha nem érzel semmit, az én dolgom ezt áthidalni és megoldani. Segítek!  Az én dolgom, hogy koordináljam, katalizáljam és továbblendítsem az eseményeket segítve a szereplőket, hogy helytálljanak a feladatban. A legtöbbször magától megy minden, ritkán kell beavatkozni amiatt, hogy leblokkol valamelyik résztvevő.

Miért jó segítőként részt venni egy csoportos családállításon?

Erre több indokot is fel lehet sorolni.

Az egyik az, hogy lehet, hogy te egy olyan típusú ember vagy, aki szeret másoknak segíteni és pusztán ezért jössz el, hogy egy kis jó „karmát” gyűjts magadnak.

A másik az, hogy lehet, hogy szeretnél családállítást kérni, csak még gyűjtöd a bátorságot hozzá. Félsz tőle egy kicsit, nem tudod, hogy ez az egész milyen. Ilyenkor nagyon jó választás eljönni segítőnek. Semmi olyan nem fog történni, ami kellemetlen a számodra és lesz róla egy tapasztalásod, milyen egy csoportos családállítás.

A következő ok, ami miatt szerintem jó dolog segítőként részt venni a csoportos állításon, az, hogy mindig olyan szerepeket kapunk, ami olyan érzelmi töltettel rendelkezik, amelyet a saját életünkben tudunk hasznosítani. A szerep, amit kapsz benned is fel fog oldani bizonyos blokkokat.

Nem vagy egyedül

Az is jó ok rá, hogy segítőként vegyél részt családállításon, hogy megtapasztalhatod azt, hogy bizony másoknak is tele a puttonya, másoknak is vannak nehéz terhei. Ez nagyon gyakran megkönnyebbülést hoz, hiszen érezheted, hogy nem vagy egyedül a gondoddal, sőt a másoké még nehezebb. Inkább hordod a saját terheidet és a saját hátizsákodat, vagy választhatod, hogy leteszed. Felismerheted, hogy jó neked a saját életed! Mert másoké sem biztos, hogy jobb lenne, sőt.

Ez egy alap törvényszerűség, hogy mindig a saját életfeladatunkhoz kapjuk meg a megfelelő képességeket. A feladathoz, amit kapunk elegendő erő is jár és jó érzés ezt a gyakorlatban megtapasztalni.

„Nem csak a saját gondolataim mondatják azt, amit ésszel is mondanék?”

Általában úgy kezdjük az állítást, hogy úgynevezett fedett állítást csinálunk. A fedett állítás úgy néz ki, hogy csak én tudom, hogy kik a szereplők, illetve az, aki az állítást kérte. Azok, akiket behívok egy adott szerepre, nem tudják, hogy kit játszanak.

Ez azért előnyös, mert lehet, hogy ha valakinek az édesanyját játszod, akkor olyan mondatokat mondasz, amiről azt gondolod, amit egy édesanya mondd a gyerekének.

Ha nem tudod, hanem csak az érzésekre és arra vonatkozó kérdésekre figyelsz, akkor érkezik a megfelelő válasz. Ha elhangzik a kérdés: „milyennek látod a másik szereplőt?” és nem tudod, hogy, ki az akkor nem az ítéleteid és az adott szituáció alapján fogsz válaszolni, hanem az akkor és ott felbukkanó érzéseid alapján. A fedett állítással kivédhető, hogy a saját gondolataidat mond, így sokkal hatékonyabb a folyamat.

A családállítás koordinátoraként észre szoktam venni, amikor kiszól a szereplő, mert egy saját gondolata, vagy valami ellenérzése van az aktuális helyzettel. Esetleg valami nehézsége van, vagy egyszerűen bekapcsol a saját élete, a saját gondolata, a saját érzelemvilága. Ezt ilyenkor ki szoktam hangosítani, hogy ez most a „Géza” gondolata volt, tegyük zárójelbe és akkor menjünk tovább. A lényeg, hogy ha nem tudod racionálisan hová kötni, akkor kénytelen vagy azt mondani, ami egyszerűen csak úgy jön, amit érzel, ezzel segítve elő az állítást kérő megoldását.

Egy jótanács: ne agyalj! A társadalmunk erősen agymunka-orientált, érdemes időnként megtapasztalni az agyalásmentes létet.

Szóval, gyere el, és próbáld ki! Jelentkezz még ma segítőnek a következő alkalomra, írj nekem egy e-mailt az izabellahollos@gmail.com címre!

A következő időpontokat itt találod: Családállítás időpontok

Kategória: Uncategorized

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.