Cici és Mogyi, a két segítőm
Akik jönnek hozzám családállításra egyénibe vagy csoportosan, elkerülhetetlen, hogy találkozzanak két segítőimmel, Cicivel, a cicával és Mogyival, a kutyussal, akik nélkül – mondhatom, hogy nem nagyon tudok elképzelni egy ilyen alkalmat sem.
Természetesen minden állítás előtt fontosnak tartom megkérdezni, hogy nem gond, ha az állataim bejönnek, segítenek, esetleg a Szeretet rendjének visszaállításában szerepet vállalnak. De eddig senkinek nem okozott gondot két segítőm jelenléte :).
De vissza Cicihez és Mogyihoz.
Miért is olyan érdekes az ő jelenlétük?
Ez a két négylábó segítő mindig jelzi családállítás közben, ha valami vagy valaki még hiányzik. Nagyon érdekes – sőt, akik jönnek hozzám, és családállításon részt vesznek – hogy szinte kirázza őket a hideg, amikor Cici vagy Mogyi beáll a térbe, és mutatja, hogy valami még kell.
Előfordult, hogy amikor kizárom őket a szobából, akkor addig kaparják az ajtót, míg be nem engedem őket. Ekkor ők odamennek ahhoz a szereplőhöz, annak a szereplőnek a lábához, akihez tartoznak, és addig nem mozdulnak onnan el, amíg nem jelzem feléjük, hogy “Rendben van, értem, vettem az adást :)!”. Ilyenkor a következő lépés, hogy leteszek egy színes lapot oda, ahol jelezték, hogy valami vagy valaki még hiányzik, ami így egy szereplőnek felel meg. Természetesen akár Ciciről, akár Mogyiról van szó, mindkét segítőmet meg kell, hogy dícsérjem, mennyire ügyes volt… majd ő ilyenkor, mint aki jól végezte dolgát, el is vonul.
Többször előfordult már, hogy Mogyi sokszor párként ugrik be a képbe. De szó szerint :), mintha jelezné az illető párjaként, hogy “Várj, nem kell keresgélned, jövök feléd, itt vagyok!”
Bevallom őszintén, nagyon szeretem, ha ott vannak, jelen vannak, és segítenek, mert ez is bizonyítja számomra, hogy az állatok igazi segítők, igazi társak, akik mindig tudják, hogy mit és hogyan kell csinálni.
Egyébként akár kutyánk, akár macskánk van otthon, ők sokszor, ha nem is mindig, egy meg nem született kis lelket képviselnek…
